Reflex -- Egy hét után: rovat a Tükörben.
Vagyis új rovatot indítunk, tulajdonképpen az elsőt az Esztergomi Tükörben.
A rovat címe egyelőre Reflex, ami nem egy béna utalás a Tükörre, nem.
Hanem utalás arra, ami a polgári érdeklődő énünket, attitűdöt, alaptevékenységeket (észlelés, gondolkodás, vélemény, ilyesmik) megkülönbözteti a baloldali érdek-éntől (nézés, bámulás, hülyülés, hazudás, öszödibeszéd, ti-ti-ti-ti-tá!, mint a nagy V. szimfónia, a Sors, da-da-da-dám!, meg lopás, ta-dám!).
Első Reflexünk reflektál a testületi ülés közvetítésére. Testületi ülés az ETV-n, benne egy érdekesség, hopp-hopp!
Röviden a tartalomból: Miavecz Jenőnek mint a Váltótér Alapítvány kurátorának hajlik maga felé a keze, de lebukott.
Egy műemlék sorsa a kommunizmus végén
Bővebben: a Váltótér Alapítvány megkapta a régi szénrakodót. Ha nem ugrik be: a Várból, vagy a régi Kompkikötő rámpájáról, vagy a Mária Valéria hídról el kell nézni dél-délnyugatnak, van egy fura építmény, a Duna fölé hajlik, oda futottak ki a szenek, amíg volt szén, ott rakták vízre, hajóra a jó barnaszenet.
Na, a „semmi szükség nincs rá” rakodónak elébb funkciója szűnt meg, aztán rohasztották az évek, a hanyagság. Aztán a privatizáció kellős közepette a Dorogi Szénbányák alapítványt hozott létre, amibe bevitte a létesítményt.
Milyen egyszerű volt ez akkor: bevitte. Egy műemléket. Mint tulajdonos. Továbbadott. Egy alapítványba. Gyanús, mi? Az építmény további sorsa csak erősíti ezt a gyanút. Na meg az, hogy Miavecz Jenő kurátorkodik az alapítványban. Az Alapítványról cikkünk végén bővebben.
Teherkompot a két part közé!
Meggyes Tamás programja már 2000-ben ismertetett egy tervet, amit megvalósítva teherkomp kötné össze a párkányi és az esztergomi ipari övezetet és úthálózatot. Néhány az okok közül:
1. a párkányi kikötői és vasúti teherfuvar-kapacitások és a Nyergesújfalu-Esztergom ipari övezet termelőkapacitásainak összekapcsolása, a beteg 10-es út és a csekély vasúti szállítási lehetőségek helyettesítése a Duna túloldalán,
2. az Ipoly-völgy és Esztergom térségének összekötése a szobi vasúti (alacsony, szállítást akadályozó) és a teherforgalom elől elzárt Mária Valéria híd kikerülésével,
3. Esztergom térségének észak felé kiszállítási lehetőség biztosítása Pozsony, Nyitra, Zsolna, a Garam-, az Ipoly-völgy felé.
Na, ez a teherkomp ma már járhatna, ha nem jön közbe a Dorogi Szénbányák privatizációs manővere és a Váltótér.
De közbejött.
Közbejön a Váltótér
Túl azon, hogy semmit a rakodóért nem tettek, és ezért az ipartörténeti érték el fog pusztulni, elgáncsolták a teherkompot.
A rakodóhoz ugyanis tartozik egy földsáv. Egy kis Duna-part, amit az alapítvány nem is használ.
Ehhez a földsávhoz Esztergom szeretett volna hozzájutni, mert a teherkomp létesítéséhez szükség lenne rá.
A telket felmérték, a szakértők 5 millió körüli árat tartottak elfogadhatónak. Az alapítvány 16 milliót, vagyis a háromszorosát kérte. Már ennyiért is megmorogták volna a Váltóteret, de az önkormányzat és az Ister-Granum Eurorégió nem brusztolt, hanem az idő rövidségére és fogyó természetére tekintettel beleegyezett az árba.
Az idő sürgetett, éppen lejárt egy pályázati beadási határideje, amin 100 milliót lehetett elnyerni a teherkompra, így a szerződést elkészítették. Ment is az önkormányzati-régiós ember a papírokkal egy nappal a pályázat beadása előtt Váltótérékhez. Ott azonban kosarat kapott, nem aláírást. A követelést immár 30 millióra, a reális ár hatszorosára húzta fel a múzsáktól ihletett társaság.
A százmilliós pályázati támogatást tehát elbuktuk.
Pénzt ÉS életet!
Nem a 30 millió miatt. Az irreális összegen még lehet vitatkozni. Hanem az idő lejárt.
Nyilvánvalóvá vált: a Váltóteret nem pusztán anyagi haszonszerzés motiválta. Hanem a szándékos károkozás.