Nézzük, a vakdühű Meggyes-ellenesek éppen mivel örvendeztetik Esztergom sokkal-sokkal jobb sorsra érdemes Nagybecsű Közönségét. Van időnk, két hazugságra válaszolnánk. Az egyik ráadásul egy honlapszerkesztőé. Egy mintapolgáré. Egy igazi horvathistáé.
Sírok, sírkertek, kerítések
Élcszámba veszik, ahogy az önkormányzat 34 millióból bővíti a temető szolgáltatásait, és rendbe teszi a sírkerteket. Arcátlanságot kiáltanak, és okoskodnak.
Hogy hőszigetelik a temetőkerítést, például. Persze elég lenne egy kőműveshavert megkérdezni (és tegyük kezünket a szívünkre, kinek nincs ma Magyarországon kőműveshaverja?), hogy mi történik. És elmondaná: a dryvit homlokzati „rendszer” nemcsak hőszigetelésből áll (bár persze nálunk még csak és elsősorban ezt az elemét ismerik, a vakolást meg megoldják a „kanalasfrecskelős-simítós-hullámosmarad-kireped” módszerrel), hanem plö azokból a táblákból, amiket felraktak a Petőfi utcán. No mert akkor a régi (és műemléki környezetben álló) falon az idő hajszálrepedései nem jönnek elő megint.
Szükség, törvény, építés
De hát ez fájna egyeseknek. Olyanoknak, akik nem vesznek részt a testületi munkában.
Fájna rajtuk kívül valakinek az, hogy elkészült a temetőben a vizesblokk? Mozgáskorlátozottak által is használható mosdóval? Ami nem csak a mi szükségünk miatt kellett már (bár persze mi ezért fogjuk igénybe venni), hanem mert kötelezően kell lenniük ilyen szolgáltatásoknak a temetőkben. Esztergom legnagyobb sírkertje, amiről a város gondoskodott, működhet tovább. Plusz van hova kimennünk, ha kell.
Hülye-e?
Ez hiba? Ez kinek fáj? Milyen perverzió ez? Milyen ostobaság? Milyen politikai elvakultság szorítja belszervi izmait annak, aki dafke nem megy ki WC-re? Ha az éppen Meggyes Tamás polgármestersége alatt létesült, az általa vezetett önkormányzat döntése alapján? És éppen azért most, mert a tavaly ősszel kezdett tervezési-engedélyezési munkát a derék műemlékhatóság hónapokra úgy belassította, hogy aztán most lehet csak befejezni.
Hülye ez?
Ami esztergomi, és ami nem az
Nézzük Cserepet, aki a díszpolgári köszöntés ürügyén igyekszik alázni Paskai László bíborost. Írjuk ki: bíboros, nyugalmazott Esztergom-Budapesti érsek. Mert szerinte Paskai nem számít az esztergomi érsekek sorába. Más kérdés, hogy az ominóz bejegyzését már leszedte honlapjáról. Magfontoltságának tükre azonban nem ez, hanem ahogy Paskai Lászlóról szólott.
Ne hagyjuk, hogy Cserep honlapja teljes tájékozatlansággal mérgezze maga körül a közéletet! Paskai László éppen oka annak, hogy ő és utóda, és majdani utódai az Esztergom-Budapesti érseki címet viseljék, ne pedig a budapestit. Mert a Vatikán, ami nem nagyon hagyta, hogy a katolikus egyházi igazgatás eltávolodjon attól annak az államnak a közigazgatásától, amelyben szolgálatát végzi, döntött úgy: a magyar egyházfőségnek a világi államszervezet és politikai döntéshozás központjában kell működnie. Ez Budapest. Mindez Paskai idején történt. Akinek közreműködésével, bár az érseki hivatalok Budapesten tevékenykednek, a magyar katolikus egyház főségéhez tartozó fontos intézmények (prímási levéltár, könyvtár, múzeum, a példánk okáért) maradtak,ahogy a név első helyén az „Esztergom-” is.
Díszpolgárokat sértegetni, ahogy Cserep honlapja tette Paskai Lászlóval, nagyon-nagyon aljas. Mondjuk ki: nem esztergomias dolog. Ha az utcán látjuk, nem is mondjuk ki a nevét, csak orrbefogva átlépjük. De milyen beteg elme veszi fel a földről? Milyen zavart agy keni fel egy honlapra? Milyen háborodott fő hagyja ott?
Akik kitartottak Esztergom mellett
Nem lehetett egyszerű feladat, hiszen Mindszentyt emigrációjában minden tiltakozása és próbálkozása ellenére leváltották. Jeles nem-esztergomi érsekre van példa több is. 1543 és 1820 közt az egész főegyházmegyei elöljáróság Nagyszombatban élte emigránséveit. A következő érsekek tartoztak a "nagyszombati érsek"-ek sorába:
1526-1549 Várday Pál, 1551 Martinuzzi Fráter György, 1553-1568 Oláh Miklós, 1569-1573 Verancsics Antal, 1596 Fehérkövy István, 1597-1601 Kutassy János, 1607-1615 gróf Forgách Ferenc, 1616-1637 Pázmány Péter, 1637-1642 Lósy Imre, 1642-1666 Zombori Lippay György, 1666-1685 Szelepcsényi György, 1685-1695 gróf Széchenyi György, 1695-1707 gróf Kollonich Lipót, 1707-1725 Szászországi Keresztély Ágost herceg, 1725-1745 gróf Esterházy Imre, 1751-1757 gróf Csáky Miklós, 1761-1765 gróf Barkóczy Ferenc, 1776-1799 gróf Batthyány József, 1808-1809 Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus főherceg, 1809-1831 Rudnay Sándor.
Okok és célok
A Széchenyi-, Esterházy-, Csáky-, Batthyány-, Habsburg-szülötteket is kitaszítanánk, mert a török kiűzése után a megkímélt országrészben tartották az egyházi centrumot, mert onnan a történelmi újjáépítés és újjászervezés feladatát könnyebb volt végezni, mint a néhányháznyi, majd újtelepítésű, infrastruktúrátlan Esztergomból? Debrecen (Döbröcöny) is azért lett a Kálvinista Róma (tisztelet a Reformáció Emléknapjának!), mert egy megkímélt, polgárai által óvott városban, jó mecenaturális és financiális körülmények között védhette a „magyar vallás” szervezetét és szervezkedését. Rudnay is a javadalmak megvonásával fenyegetve kényszerítette az egyházmegyei papságot és tisztviselőket arra, hogy visszajöjjenek Esztergomba. Akkor, amikor már Esztergomban is megteremthetők voltak az központi egyház-intézmények.
Anya és Tanítónő
Paskai állhatatosságának köszönhetjük azt a pápai bullából vett idézetet is, amit a Főszékesegyház timpanonjára aranyoztak: Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae. Vagyis a Magyarország Egyházának Feje, Anyja és Tanítója (Tanítónője!). Nem semmi…
Gondolom, nem csökkenti Lékai László esztergomiságát sem, hogy az ő érseksége idején szakította el az egyházmegye Dunán túli területét, szintén az államigazgatás és az egyházigazgatás párhuzamosítására törekvő Vatikán.
