Egy hete múlt már, hogy a Gyurcsány-klón letette a hivatali esküt. A Gyurcsány-program megvalósítását csak gyorsította a kormányfő-váltás. Illúziónk nem lehet: alibi-miniszterelnök vezeti azt az MSZP-kormányt, ami az Őszödi Böszme aljasságra, hazugságra, legfőképpen pedig sanyarú megszorításokra épülő tervét végrehajtja. A fosztogatás programját. Az MSZP programját.
Felelősök
Ezt pedig nem akárkik tették lehetővé: a sáros MSZP-bagázsból helyben kiemelkedik Tittmann János és Winkfein Csaba.
Az MSZP két dorogi és esztergomi képviselője. A Kisböszmék.
A hatalom megszállottjai.
Gyurcsány tettestársai.
Az MSZP hazugsággyárának szakmunkásai.
Tittmann és Winkfein
A Kormányunk és Pártunk (KáPé!) ZRt. részvényesei.
A Hazugságbeszéd cinkosai.
Akik 2006 májusa óta hol hallgatásukkal, hol nyíl cinizmusukkal benntartották a hatalomban Gyurcsányt.
Akik lehetővé tették, hogy az MSZP dinasztikus trónöröklésével elrabolják tőlünk (a pénzünk mellett) a demokráciánkat is.
Fáj
Mert a nyugdíjcsökkentés fáj.
Mert a GYES, a GYED időtartamának csökkentése, értékének csökkentése fájni fog.
Mert a fizetések csökkentése fáj.
Mert az ingatlanadó fáj (tetszenek emlékezni arra az MSZP-s ígéretre, hogy nem vezetik be? ugyan már!).
Mert az adóemelés fáj (tetszenek elékezni az MSZP adócsökkentési ígéreteire? ugyan már! ugyan már! hiszen az csak hazugság volt!).
Mert a kórházak sanyargatása fáj (ki ne emlékezne az ígéretekre, hogy mennyi pénzt költenek majd az egészségügyre? aztán a megszorítások jöttek, a vizitdíj, a napidíj, a leváltott miniszterek, a Vaszary „kiejtése” a kiemelt kórházak listájáról, aztán újabb 15 milliárdos pénzelvétel, az fáj!).
Mert a gyógyszeráremelés fájni fog (abból is 15 milliárdot vettek ki még Gyurcsányék!). A segélyek visszafogása fáj.
Mert a lakástámogatási rendszer megszüntetése fáj.
Mert az útberuházások visszavonása fáj (tetszenek emlékezni arra a 2007-es ígéretre, hogy 80 millióból „faltól falig” újjáépítik a Dobogókői utat és a Terézia utcát? ugyan már! hisz’ az csak hazugság!).
Nem kicsit, nagyon
Mert mindez már most fáj, és nem kicsit fáj, és mindehhez Tittmann és Winkfein adta a támogatást, szavazatokban, pedig már rég nem képviselnek szinte senkit, elég csak belenézni a közvélemény-kutatásokba. Mert amikor ekkora zakót jósolnak nekik, Tittmann-nak és Winkfeinnek, és az egész MSZP-s rablóbandának, akkor egy ilyen Gyurcsánylemondást rendes demokratáknak meg kellett volna ragadniuk, és hagyni, hagyni, hogy a népek szavazhassanak, véleményt nyilváníthassanak. Legfőképpen hagyni, hogy mi, a népek, dönthessünk, akarjuk-e őket. Nagy lenne a zakó, de a kabát, ahogy mondani szokás, még nagyobb rájuk.
Az ellopott választás
Éppen ez fáj a legjobban mindenkinek. Az fáj a legjobban, hogy azok, akik minderről tehetnek – Tittmann, Winkfein MSZP-s képviselők – elintézték, hogy ne lehessen elzavarni őket, elküldeni, és új választást tartani. Tittmann és Winkfein elintézték, hogy amikor katasztrófába vezették az országot, megbuktak gazdaságirányításból, szociálpolitikából, amikor csak a legszigorúbb feltételekkel adott IMF-hitelekkel lehet máról holnapra kifizetni az állam költségeit, amikor a csőd már nem kopog az ajtón, hanem beköltözött a háztartásokba, és eleszi a gyerek elől a reggelit, a nagyiék előtt a gyógyszert, és apu-anyut kirúgatta a munkahelyéről, az egész családot pedig kiüldözi a hiteles lakásából, akkor továbbra is ők maradjanak hatalmon.
Tittmann és Winkfein elintézték, hogy az MSZP-nek roppant hasznos szavazataikkal tovább támogathassák az országirányításra képtelen, csak lopkodni, megszorítani, pénzt kimenekíteni (és mellette titkosrendőrködni, tömeget veretni, Pozsonyban, Bukarestben térdre esve megalázkodni) tudó klónhadsereget, a gyurcsányság, veresség, lendvaiság, ficsorság, oszkóság, draskovicsság, szilvásyság, hillerség, szekeresség – tittmannság és winkfeinség! – torát.
Dönts helyben!
Tittmann és Winkfein tehetnek minderről. Itt helyben. Döntöttek helyettünk. És a felelősséget, a számlát, a fizetnivalót ránk hagyták.
De előbb-utóbb nem fizetünk tovább helyettük. Előbb-utóbb a dolgok visszakerülnek rendes helyükre.
A felelősség visszakerül Tittmannhoz és Winkfeinhez.
A döntés pedig visszakerül hozzánk.
